ŐZEK A KÖZUTAKON

Közleményben hívja fel a figyelmet az őzek párzási időszaka miatt a közutakon történő fokozott balesetveszélyre honlapján az Országos Magyar Vadászati Védegylet

Mint minden évben az idén is július közepétől megélénkülnek az őzek, hiszen ez az időszak náluk az utódnemzés ideje, melyet a szaknyelv üzekedésnek hív.  Ilyenkor a bakok igyekeznek minél több sutával párosodni, igen aktívak, folyamatosan keresik a suták jelenlétét. Ez azzal jár, hogy folyamatos mozgásban vannak a territóriumukon belül mindaddig, amíg ivarzó sutára nem találnak. Ebben az esetben  egy-két napig együtt van a bak a sutával, mialatt több alkalommal párzanak. Ez sem egy nyugalmas periódus, hiszen az őz párzásának része a két fél kergetőzése, mely alatt a bak futva-rohanva hajtja a sutát.  A suta megtermékenyítése után a bak másik ivarzó sutát keres. Előfordulhat, hogy a bak területére másik bak téved, természetesen ekkor a „házigazda” igyekszik elűzni vetélytársát. Összességében elmondható, hogy ebben az időszakban az őzek ösztöneiktől, nemi vágyuktól hajtva kevésbé óvatosak, a nap bármely szakában aktívak lehetnek.

Fotó: Blaumann Ödön

Mire számíthat ebben az időszakban a gépjárművezető?

Az őzek bármely napszakban, bárhol és váratlanul felbukkanhatnak a közúton. Nem kizárólag a vadveszélyt jelző közúti jelzőtáblákkal megjelölt útszakaszokon lehet rájuk számítani, bár ez az év bármely időszakára is igaz. Az úttestre rohanó őzet nagy valószínűséggel másik követi. Akár egy rövid útszakaszon többször keveredhetnek  elénk őzek. Az őz nem fogja figyelni a közeledő gépjárművet, tehát nem fog neki „elsőbbséget adni”. Természetesen nem csak az őz kerülhet a közútra ebben az időszakban, hanem a többi vadfaj is.

Mit tehet ebben az időszakban a gépjárművezető az ütközések elkerülése érdekében?

Fokozott figyelemmel kell vezetni nem csak a vadveszélyt jelző közúti jelzőtáblákkal megjelölt útszakaszokon is. Számítani kell rá, hogy nem csak az egyébként jellemző hajnali és esti órákban, hanem a nap bármely szakában az útra kerülhetnek az őzek. Megfelelő, mérsékelt sebesség megválasztásával elkerülhető az ütközés vagy egy esetlegesen bekövetkező ütközés lényegesebben kisebb kár bekövetkezésével jár. A rosszul belátható, magas fűvel, bozótossal, erdővel szegélyezett útszakaszokon különösen indokolt a sebesség csökkentése, mivel ezeken a szakaszokon esély sincs az útra kilépő vad időbeni észlelésére. Ezekről az útszakaszokról célszerű értesíteni a közútkezelőt, hiszen az út szegélyének megfelelő karbantartása a közútkezelő feladata. Ha egy őz átszalad a gépjármű előtt lassítani kell, hiszen rögtön utána számíthatunk  egy másik megjelenésére.

Ha az úton mégis elénk kerül egy vad, a lehető legjobb megoldás a fékezés, vészfékezés, még akkor is ha a vad elütése bekövetkezik. Ugyanis a vad kikerülésével, a hirtelen kormánymozdulat miatt elveszíthetjük uralmunkat a jármű felett, lesodródhatunk az útról vagy áttérünk a szembejövő sávba, ami sokkal komolyabb baleseti veszélyforrás.

Mi a teendő, ha a legnagyobb elővigyázatosság ellenére mégis megtörténik az ütközés?

Értesíteni kell a rendőrhatóságot, mivel a vaddal történő ütközés közúti baleset, a szakszerű helyszínelés a későbbi kártérítési jogi vitákban megfelelő segítség lehet. Értesíteni kell a vadászterület vadászatra jogosultját, amelynek elérhetőségét a rendőrhatóság tudja. Fontos, hogy a gépjármű tulajdonos ne vigye el az ütközés során elpusztult vadat a helyszínről, mivel lopást követne el , hiszen az így elhullott vad is a vadászatra jogosult tulajdonát képezi. 

Az ütközés következtében kára keletkezik az autósnak, a vadászatra jogosultnak egyaránt, míg legtöbbször az őz „életével fizet” figyelmetlenségéért, tehát az ütközés következtében elpusztul. A kárrendezésre ebben az esetben a Polgári Törvénykönyv (6:539. § [Veszélyes üzemek találkozása és az üzembentartók egymás közötti viszonya közös károkozásnál]) a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályai és az 1996. évi LV. törvény 75/A. § előírásai az irányadóak.